Sept. 22-28. (Heti rekord 5-2, szezonrekord 43-119)
A szám, amit a 2003-as Detroit Tigers el akart kerülni, a 120 volt. Mármint a 120 vereséget. Az előző hetet győzelem nélkül fejezték be, és ezzel 117-re növelték a vereségek számát. Hogy a fenébe kerülné el ez a csapat, hogy az utolsó hét meccsen három vagy négy vereséget szerezzen? A pokolba is, egy 3-4-es hét is jó hét lenne 2003-as mércével mérve, de így is 121 vereséget kapnának, ami minden idők legrosszabb mutatója.
Kemény út várna a Tigersre ezen a héten. Míg a divízión belül a Chicago és a Cleveland ellen rendben játszottak (8, illetve 7 győzelem), addig az utolsó két ellenfelük, a Kansas City és a Minnesota már más tészta. A 2003-as szezon nagy részében a Kansas City közel tartott a Minnesotához, de a hajrában elhalványult, így a Twins zsinórban másodszor is megnyerte a divíziós bajnoki címet.
A hét első meccsének elvesztésével a Royals ellen a Tigers mérlege 2-14-re csökkent. De 119 vereséget bámulva a szemükbe, kedden 15-6-os vereséget arattak. A Tigrisek ütői másnap ott folytatták, ahol abbahagyták, és már az első játékrészben négy pontot szereztek. Bár ez volt a Detroit pontszerzésének vége a nap folyamán, a dobók három futásra korlátozták a KC-t, így megnyerték a meccset és a sorozatot, miközben maradtak a 118 vereségnél.
A következő ellenfél, aki a Detroit száma volt, a 2003-as AL Central bajnok Minnesota Twins volt. A négymeccses sorozat előtt a Tigers 1-14-es mérleggel állt a Twins ellen. Csütörtök este drámai módon megszerezték második győzelmüket, amikor Shane Halter a 11. játékrész végén átlépte a hazai pályát, és ezzel 5-4-es győzelmet aratott. A Detroit bátorságról tett tanúbizonyságot, kétszer is hátrányból fordított, hogy hosszabbításba vigye a meccset.
A következő este a tükörkép volt, 5-4-es, 11 inninges győzelmet aratott a Minnesota, miután a Detroit két előnyt is elpuskázott. A 10. játékrészben egyenlítettek, amikor a Twins ment előre, de egy Michael Cuddyer szóló Franklyn German találata véget vetett a hárommeccses győzelmi szériának, és a Tigers egy győzelemre került a 120-tól.
Az év legjobb meccse szeptember 27-én: Twins at Tigers
A Tigers nagy bátorságról tett tanúbizonyságot, hogy a szezon utolsó hetében önmagán felül játszott, hogy elkerülje az összes vereséget, de a szombat esti mérkőzés közepén úgy tűnt, hogy az új cél a 121. vereség elkerülése lesz, nem pedig a 120., amikor a Detroit 8-0-s hátrányba került az ötödik játékrészben. A Tigers nem nyugodott bele a sorsába.
Craig Monroe indította be a támadást, Bobby Higginsont hozva be az első futást az ötödikben. Két inninggel később Warren Morris duplájával egy három futásos hetedik inninget indított el. A nyolcadik játékrész végén Dmitri Young sétájával Alex Sanchez szerzett pontot. Monroe ismét bevitte Morrist, majd Carlos Pena fejezte be a munkát, aki Higginsont és Youngot ütötte be az egyenlítő futással. A kilencedik játékrészben 8-8 volt az állás.
Fernando Rodney egy gól nélküli kilencediket dobott. Az inning végén Warren Morris hazaért egy vad dobással, és a Tigers befejezte a figyelemre méltó, valószínűtlen és lelkesítő győzelmet.
Döntő: Detroit 9, Minnesota 8
Szóval nem ők lennének a baseball történetének legrosszabb csapata, de a Tigers még így is döntetlenre hozhatná a legrosszabb mérleget a szezonzárón. Higginson kezdte a pontszerzést az elsőben egy szólóval. Az állás egy pont maradt, amíg a Twins nem szerzett kettőt az ötödikben. A Tigrisek az inning alsó felében egyenlítettek, és átvették a vezetést, amit már nem adtak ki a kezükből.
Monroe egy két futásos homert ütött, a csapattársai pedig még néhány futást tettek hozzá, és 9-4-es győzelmet arattak.
A 2003-as szezon borzalma kegyesen véget ért. A statisztikák örökre megmaradtak volna – 47 meccsel a Minnesota mögött végeztek a divízióban, és még a baseball második legrosszabb csapata, a Tampa Bay mögött is 20 meccsel végeztek. De végre volt egy kis pozitív fordulat a szezon végén.
A Tigers szurkolói közül sokan emlékezhetnek arra az izgalomra, amikor a 2004-es szezont 3-0-ról kezdték, és a hazai nyitányon legyőzték a gyűlölt Twins-t, hogy 4-0-ra növeljék a mérlegüket. Összehasonlításképpen: 2003-ban egy teljes hónap kellett ahhoz, hogy a Tigers megnyerje negyedik meccsét (május 4-én). Bár 2004-ben a mélypontra zuhantak, a kezdés olyan győztes érzést adott a Tigers szurkolóinak, ami már régóta hiányzott.
Következtetés
Nehéz elhinni, hogy Mike Ilitchet egykor nem szerették a Tigers szurkolók, különösen a 2003-as év hamvai után. Az emberről, aki segített feltámasztani a “Halott Dolgokat”, hogy 2003-ig háromszor Stanley Kupa-győztesek legyenek, úgy gondolták, hogy jobban szereti egyetlen “gyermekét”, a Red Wingset, mint a többit.
Credit: Rick Osentoski-USA TODAY Sports
2003 borzalmas időszak volt a Detroit Tigers szurkolóinak. A hardcore szurkolók megvoltak, de sokak számára ez lehetett az utolsó csepp a pohárban egy olyan csapat számára, amelynek 1989 és 2003 között mindössze két győztes szezonja volt. Ez a széria egészen 2005-ig tartott, és egy legenda, Alan Trammell kirúgását hozta magával.
2003 talán a legjobb dolog volt az egykor büszke, de még gyerekcipőben járó franchise számára. A ma ismert Tigers 2003. szeptember 29-én született meg – egy nappal a szezon vége után. Agresszívvá váltak a szabadügynökségek terén, mint azt Ivan Rodriguez és Magglio Ordonez esetében láthattuk, és olyan nagyszerű üzleteket kötöttek, amelyekre 2003 előtt talán nem került volna sor, például Carlos Guillen és Placido Polanco megszerzésével.
Azért, hogy 2006 óta mindannyian a negyedik utunkra készüljünk az utószezonba (az ötödikre, ha a 2009-es évet is beleszámoljuk), nem szabad elfelejtenünk, hogy ez a nagyszerű baseball sorozat 2003 után kezdődött.
Még mindig egészen elképesztő, hogy egy évtizeddel ezelőtt a Detroit Tigers még azt ünnepelte, hogy csak 119 meccset veszített, ma pedig a legtöbb szurkoló csalódott lesz, ha a franchise nem szerzi meg az ötödik World Series címét.
Az idők minden bizonnyal megváltoztak.